Elolvastam A szürke 50 árnyalatát könyv alakban (a trilógia első részét), és még mindig nem értem, mire volt a felhajtás körülötte, miért nevezik botránykönyvnek.
"O története" például szadista-mazochista témában, az úr-szolga szerepkörben, ami már nem csupán játék, hanem az egész életüket áthatja, százszor szókimondóbb és brutálisabb, és az tényleg felkavaró, mondhatni beteges, egyben pornográf mű. Christian Grey és Anastasia Steele története egészen más.
A filmmel ellentétben nyomtatásban a szereplők érzései jobban átjönnek, érhetőbbé válnak. Tényleg szeretik egymást, lásd a többszöri hagyományos szeretkezésük, melyek leginkább Ana öröméről szólnak, a randevúzgatások, az, hogy Christian megjelent Anával nyilvánosan, felvállalta, és őt elsőként még a családjának is bemutatta. A könyvben kiderül az is, hogy a lány nemcsak egy ostoba liba, aki játssza az eszét. Ugyanakkor értelmet nyer a filmbeli Mr Grey erőltetett és ódivatú "vagány"öltözete (bőrdzseki fehér pólóval, brr!), a történet jelenében ugyanis nagyon menő és laza viseletnek számított.
Mr Grey valóban sérült lelkileg, ugyanakkor az üzleti életben fenomén. A zsenik köztudomásúlag (szinte mindig) tényleg nem teljesen normálisak. Emellett Christian igazi uralkodó típus, aki mellé olyan nő való, aki ezt el tudja fogadni, tudja tolerálni. De nem vagyok benne biztos, hogy egy akaratgyenge bólogató babával boldog lenne; ugyanakkor szerencsésebb, ha a társa nem lázad ellene és dacol vele folyamatosan, ahogy Ana tette. "Két makacs bolond néz farkasszemet" mondja Anastastasia - ha az egyikük vezető, a másiknak vezetettnek kell lennie, különben mindketten csalódottak lesznek, mert nem teljesülnek a vágyaik. Az engedelmességet, az alávetettséget lehet gyakorolni, fejleszteni, de kell rá hajlam, belső indíttatás. Ha egy nőben ez nincs meg, nem fog működni a a kapcsolata egy született főnök típusú férfi oldalán.
Christian érintéstől való tartózkodásával hosszú távon valóban nehéz lehet együttélni, de ez igazán akkor okozhat problémát, ha a lány bújós, simogatós, "cica-típus". Ugyanakkor nőben is léteznek olyanok, akik nem vágynak a simogatásra, sem adni, sem kapni nem szeretik.
Ana számára azonban Christian mindkét fenti jellemvonása komoly kihívást jelentett. S ehhez társult az, hogy a BDSM-en belül a férfi inkább szadista, mint bármi más. Ugyanakkor közel sem olyan lelketlen és kegyetlen, mint a Nimfomániásban K, aki azt mondta, nála nincs kegyelem, nincs menekülőszó (az ilyen szerintem nem normális, tényleg beteg!).
Egy nő számára, aki retteg a fájdalomtól, vagy éppen úgy gondolja, hogy az erősebb fájdalom és a szexuális élvezet kizárják egymást, valóban nem Mr Grey a megfelelő társ.
Mégis úgy gondolom, abban, hogy szakításra került sor, mindketten hibáztak, de Christian a nagyobbat. Neki tudnia kellett volna, hogy a megfelelő lelkiállapot szükséges egy ilyen erősségű fenekelés élvezetéhez, ahol az alávetett fél felfokozott szexuális izgalomban várja a szeánszot, tudja, hogy fájdalmat is át fog élni a kéj mellett, és a mestere a határait óvatosan, lépésről lépésre tolja ki, míg eljutnak eddig a szintig. Hibázott, mert ha nemet mond a lány kérésére, és a vázolt előkészület mellett, esetleg sokadik nekifutásra jutnak el eddig, az attól még eleinte ódzkodó, de nyitott alávetett fél is élvezetét lelhette volna benne. Mint ahogy ezt megelőzően többször is játszott Anával enyhébb BDSM játékokat, mindkettőjük örömére.
Ugyanakkor lehet, hogy jól döntött. Ha Ana számára ez a néhány kemény ütés, amit ő kényszerített ki, egy leírhatatlanul fájdalmas, megalázó és lelkét összetörő esemény, akkor ez mint utolsó részlet, bizonyíthatta, hogy ők ketten tényleg nem egymáshoz valók. A kölcsönös vonzalom önmagában kevés, a nem összeillő személyek közt is fellobbanhat a szenvedély, a szerelem, de hosszú távon csalódáshoz vezet, mint jelen esetben is. Ez a szakításuk valódi oka, nem egymásnak vannak teremtve. Szerintem.
Vége az első résznek.
(lejegyezte Rajnai Lencsés Aliz)
Válassz az alábbi menüből:
Rajnai Lencsés Zsolt művei
Aliz világa
Rajnai Lencsés Zsolt művei
Aliz világa