J. D. Salinger - Rozsban a fogó
Barna Imre fordítása, 2015.
Kamaszkoromig faltam a könyveket, de a Zabhegyező valahogy kimaradt. Úgy éreztem, pótolnom kell ezt a hiányosságot. Kíváncsian és érdeklődéssel vettem a kezembe a mai, szöveghűbb fordítását, a Rozsban a fogót. És óriásit csalódtam, de nem a fordítás hibájából. Csak egy kifejezésnél zavart a régies és mai szleng keveredése, amikor a randit következetesen drótnak hívták.
Háát..., - tudom, így nem kezdünk mondatot, de gondban vagyok. Mert nem értem. Őszintén szólva fogalmam sincs, mitől vált ez a mű klasszikussá… Mi ebben az irodalmi érték? Az irodalmi nyelv biztosan nem, és ez nem a fordító hibája. A szöveg hitelesnek mondható, tényleg olyan, mintha egy kölyök élőszóban mesélné el, hiszen félbehagyott mondatokbanés csapongó történetvezetésben nincs hiány. Az önmagát kereső, lázadó kamasz nekem a Papírvárosokat idézi, de még annak is tartalmasabbésmélyebb a mondanivalója…(a könyvről és a filmről is írtam korábban egy elég kritikus és sajátos véleményt, melyet ittés ittolvashatsz).
De visszatérve a jelen kritikához: a sztori röviden, ha esetleg még te sem olvastad, Holden Caulfield, a 17 éves középiskolás amerikai kamasz az 1940-es évek végénél.És most csapták ki a sokadik drága bentlakásos gimnáziumból, s úgy dönt, még a karácsonyi szünet kezdete előtt hazautazik New Yorkba, egyedül, így szerezve magának néhány szabadnapot távol a szülői háztól.
Mit tudunk meg róla? Érzékeny fiú, könnyen sírva fakad. Magas, de vékony és kicsit őszül. Van egy piros vadászsapkája, amit silddel hátrafelé hord, mert úgy vagány. Sokat cigizik, jól bírja az italt és szeret költekezni. A szülei jómódúak. A bátyja, Débé, író, aki Hollywoodban él és dolgozik. A családjából az öccsét szerette a legjobban, Allie-t, aki meghalt. A legszebb rész, amikor róla ír. Ennek a különleges kisfiúnak, akit mindenki szeretett, a baseball kesztyűje tele volt írva verssorokkal, idézetekkel. Megható és szívszorító, ahogy róla mesél, mint ahogy a húgával való kapcsolatáról is,Phoebe-ről, a kislányról, akit nagyon szeret.
A tanulás és az iskola viszont egyáltalán nem érdekli.
Saját bevallása szerint gyáva (eltűrte, hogy ellopták a kabátját és a kesztyűjét a bentlakásos iskolában, és nem kutatta fel, és nem kérte számon a tettest), bár vészhelyzetben hajlamos provokálni, majd elviselni a verést, mint meghátrálni.
A néhány szabad napját szállodában, parkban, illetve egyik korábbi tanárjánál tölti. Viszonylag önálló, bátran furikázik taxival, vesz ki szállodai szobákat, ül be és fogyaszt bárokban, ugyanakkor a szextől visszariad. A szexualitásban mindössze a csókig jutott el. Az egyik olcsó szállóban fogad is egy kurvát, akihez bár hozzá sem nyúl, a stirici ráadásként megveri és a kért tarifa dupláját veszi el tőle. Mai szemmel nézve a főhős egy igazi lúzer, ráadásul még szűz, aki a fizetett szex lehetőségét sem képes kihasználni. Nem igazán eseménydúsak a napjai. Randizik egy lánnyal, korábbi ismerősével és majdnem ott alszik egykori tanáránál, innen azonban pánikban esve elmenekül. Rendkívül felzaklatja, hogy a férje simogatja a fejét. Ekkor derül ki számunkra, hogyvolt része valamilyen homoszexuális zaklatásban, legalábbis valamiben, amit ő annak élt meg, de nem derül ki, hogy milyen szinten, mennyire valóságosan és mi történt pontosan akkor...
Záróakkordként az imádott kiskamasz húgával találkozik. A kislány veszi rá, hogy mégse menjen világgá, térjen haza a családjához. Így is tesz, ezután azonban kórházba (szanatóriumba) kerül, feltehetőleg idegi alapon, és ott feküdve meséli el a vele történteket.
A tanulság? Nincsen. Továbbra sem tudja, mit kezdjen magával, az életével, s nem biztos benne, hogy komolyan fogja venni az iskolát.
Mi van??? Ennyi volt??? Kb. így éreztem magam a mű végén. S lehet, hogy szentségtörés, de ennél még a "Tibor vagyok, de hódítani akarok" című magyar filmnek is több a mondanivalója… (17 éves lúzer, álmodozó kamasz, aki megbukott és keresi a szerelmet; sőt a film itt-ott kedvesen vicces- "Nem Akarom? 12 éves korom óta erre vágyok! Nem tudom a srácok mit tökölnek annyit!" - a kb. 16 éves Kata beszólása a szex előtt... - mintha magamat hallottam volna. :) A youtube-on fent van, kellemes, könnyed kikapcsolódás, ha kamaszfilmre vágysz.)
Ha másképp gondolod, írd le nekem kommentben az érveidet. Kíváncsi vagyok a véleményedre, de az én szememben a "Rozsban a fogó", vagy elterjedtebb, ismertebb címén a "Zabhegyező" egy nulla(Rajnai Aliz)
De visszatérve a jelen kritikához: a sztori röviden, ha esetleg még te sem olvastad, Holden Caulfield, a 17 éves középiskolás amerikai kamasz az 1940-es évek végénél.És most csapták ki a sokadik drága bentlakásos gimnáziumból, s úgy dönt, még a karácsonyi szünet kezdete előtt hazautazik New Yorkba, egyedül, így szerezve magának néhány szabadnapot távol a szülői háztól.
Mit tudunk meg róla? Érzékeny fiú, könnyen sírva fakad. Magas, de vékony és kicsit őszül. Van egy piros vadászsapkája, amit silddel hátrafelé hord, mert úgy vagány. Sokat cigizik, jól bírja az italt és szeret költekezni. A szülei jómódúak. A bátyja, Débé, író, aki Hollywoodban él és dolgozik. A családjából az öccsét szerette a legjobban, Allie-t, aki meghalt. A legszebb rész, amikor róla ír. Ennek a különleges kisfiúnak, akit mindenki szeretett, a baseball kesztyűje tele volt írva verssorokkal, idézetekkel. Megható és szívszorító, ahogy róla mesél, mint ahogy a húgával való kapcsolatáról is,Phoebe-ről, a kislányról, akit nagyon szeret.
A tanulás és az iskola viszont egyáltalán nem érdekli.
Saját bevallása szerint gyáva (eltűrte, hogy ellopták a kabátját és a kesztyűjét a bentlakásos iskolában, és nem kutatta fel, és nem kérte számon a tettest), bár vészhelyzetben hajlamos provokálni, majd elviselni a verést, mint meghátrálni.
A néhány szabad napját szállodában, parkban, illetve egyik korábbi tanárjánál tölti. Viszonylag önálló, bátran furikázik taxival, vesz ki szállodai szobákat, ül be és fogyaszt bárokban, ugyanakkor a szextől visszariad. A szexualitásban mindössze a csókig jutott el. Az egyik olcsó szállóban fogad is egy kurvát, akihez bár hozzá sem nyúl, a stirici ráadásként megveri és a kért tarifa dupláját veszi el tőle. Mai szemmel nézve a főhős egy igazi lúzer, ráadásul még szűz, aki a fizetett szex lehetőségét sem képes kihasználni. Nem igazán eseménydúsak a napjai. Randizik egy lánnyal, korábbi ismerősével és majdnem ott alszik egykori tanáránál, innen azonban pánikban esve elmenekül. Rendkívül felzaklatja, hogy a férje simogatja a fejét. Ekkor derül ki számunkra, hogyvolt része valamilyen homoszexuális zaklatásban, legalábbis valamiben, amit ő annak élt meg, de nem derül ki, hogy milyen szinten, mennyire valóságosan és mi történt pontosan akkor...
Záróakkordként az imádott kiskamasz húgával találkozik. A kislány veszi rá, hogy mégse menjen világgá, térjen haza a családjához. Így is tesz, ezután azonban kórházba (szanatóriumba) kerül, feltehetőleg idegi alapon, és ott feküdve meséli el a vele történteket.
A tanulság? Nincsen. Továbbra sem tudja, mit kezdjen magával, az életével, s nem biztos benne, hogy komolyan fogja venni az iskolát.
Mi van??? Ennyi volt??? Kb. így éreztem magam a mű végén. S lehet, hogy szentségtörés, de ennél még a "Tibor vagyok, de hódítani akarok" című magyar filmnek is több a mondanivalója… (17 éves lúzer, álmodozó kamasz, aki megbukott és keresi a szerelmet; sőt a film itt-ott kedvesen vicces- "Nem Akarom? 12 éves korom óta erre vágyok! Nem tudom a srácok mit tökölnek annyit!" - a kb. 16 éves Kata beszólása a szex előtt... - mintha magamat hallottam volna. :) A youtube-on fent van, kellemes, könnyed kikapcsolódás, ha kamaszfilmre vágysz.)
Ha másképp gondolod, írd le nekem kommentben az érveidet. Kíváncsi vagyok a véleményedre, de az én szememben a "Rozsban a fogó", vagy elterjedtebb, ismertebb címén a "Zabhegyező" egy nulla(Rajnai Aliz)