Felkavaró, megrázó és letehetetlen. Ha elkezded olvasni, nem tudod abbahagyni, majd jó ideig nem is tudod elfelejteni. Azért is tudtam vele azonosulni, mert a főszereplő lány velem egykorú, csak a Földgolyó egy távoli részén, Észak-Koreában látta meg a napvilágot, és ezért merőben másképpen ismerte meg a világotés általam elképzelhetetlen borzalmakat élt át.
Hátborzongató, felkavaró és gondolatébresztő. Érthetetlen számomra, miért élhet még mindig, a mai napig, totális diktatúrában és személyi kultuszban egy egész ország?
Néhány kiragadott gondolat, melyek miatt neked is érdemes elolvasnod :
- Orwel 1984 című könyvét idézi a rádió, ami bármikor megszólalhat, nem lehet lehalkítani és azonnali engedelmességet követel.
- Észak-Koreában a gondolatszabadság is csak utópia. A szülők még egymás közt sem beszélgethetnek "veszélyes" témákról, mert a szomszéd hallgatózhat, vagy éppen a gyerekek elszólhatják magukat mások előtt. Gyerekszáj: azt sem tudja mit mond a kicsi, s az egész családot kényszermunka-táborba juttathatja.
- Az államfő, a Nagy Vezér halála után a síró, hisztérikusan gyászoló tömegek, európai szemmel hihetetlen, amit büntetés követett, ha valaki nem gyászolt eléggé... Szerencsére Lee elég okos volt ahhoz, hogy erre számított.
- Észak-Koreában az idősebbek tisztelete mindenek felett álló erkölcsi parancs, míg a drogfogyasztás, a megvesztegetés, a hazugság, a csempészet a túlélés eszközei, az élet természetes velejárói. A szeretet, a családtagok iránti szeretet, a vérségi kötelék, még ha távolabbi rokonságot is jelent, a mi kultúránktól szokatlanul erős. Ugyanakkor nem nyilvánul meg testi kontaktusban még házaspárok közt sem. Egyetlen halálos bűn létezett (létezik?), bármi rosszat mondani a Vezérről.
- A gyomrom forgott az elvetemült, alávaló, embernek erős túlzással nevezhető lények miatt, akik komoly megvesztegetés után is több hónapra börtönbe zárták a szerencsétlen menekülőket...
- A népnevelés, ami már iskolás korban elkezdődik. Abban a pillanatban, amikor a gyermek elkerül a közösségbe, ahol be kell illeszkednie és meg kell felelnie. A diktatúrában ez a személyi kultusz megalapítását is jelenti. A nép ellensége a kínaiak, az amerikaik vagyis a yenkik, számtalan tanmesét tanultak ennek fényében, pédául a "kínaik embervérrel festik pirosra a textíliákat". A Nagy Vezérről, mint félistenről tanultak az iskolában hihetetlen meséket. A nevüket a tanári kar áhítattal ejtette ki. (Elgondolkoztatott. Véleményem szerint a demokráciában a nevelő hatás ugyanúgy megvan, hisz a csemete ideje nagy részét a közösségben tölti, intézményi keretek közt, ahol meg akar felelni, be akar illeszkedni. Csak szeretünk erről elfelejtkezni. Szerintem.)
- A luxust, amit édesanyja megengedett maguknak, a színes televíziót a kislány lehalkítva nézte, pléddel letakarva, a tiltott kínai adásokat mandarin nyelven. Amiből felfedezhette, létezik más világ is az általa megismerten túl.
- Árulásal ért fel a határátlépés az ország másik felébe, Dél-Koreába.
- Az átjutás Kínába nem oldott meg semmit. Nem engedték be a szerencsétleneket a Követségre, vagy éppen ha bejutottak, évekig várakoztatták őket. Egymást jelentették fel, tudva, hogy a visszatoloncolás után az észak-koreai menekültre (ha megéli) évekig tartó kínzás vár a saját országában.
- Azoknak, akik kijutottak Észak-Koreából, nem volt könnyű dolguk. A Párt mindenről gondoskodott, nem kellett önálló döntéseket hozniuk és megkapták, amire szükségük volt alanyi jogon, illetve az alapján, amilyen besorolást kaptak a születésük után, családi és politikai érdemeik szerint.
- Lee-nek az eredi után hat nevet kellett felvennie ahhoz, hogy esélye legyen a túlélésre. Állandó félelemben élt a lebukástól.
- 17 évesen ő csak rokonlátogatóba ment Kínába, kíváncsiságból, mert még kiskorúként úgy gondolta, megteheti. A jövőjét az anyaországban képzelte, édesanyja nyomdokait követve. Lázadó kamaszként világot akart látni. Viszont a kiruccanása közben nagykorúvá vált és a helyzete megváltozott. Soha nem térhetett vissza büntetlenül, anélkül, amellett, hogy a családját is bajba ne sodorta volna.
- Miközben a kínai határ mellett éhen haltak az emberek az éhínség éveiben, a fővárosban jóltápláltan, kövéren élték világukat.
- Még vonatra is csak engedéllyel szállhattak az észak-koreiak, így azt sem tudták, mi zajlik a szomszéd tartományban.
- A tinédzsereknek fogalmuk sem volt a szex mibenlétéről. Azt hitték, egy kézfogástól teherbe eshetnek, ezért ártatlan kamasz-szerelmekben éltek.
- Besúgási rendszer, titkosrendőrségi hálózat. A gyanú elegendő oknak bizonyult ahhoz, hogy egész családok tűnjenek el egy éjszaka alatt, ha politikai árulást követtek el (illetve ez esetleg megtörténhetett).
- A Nagy Vezér (akinek a nevét valamilyen fenséges jelző nélkül nem lehetett kiejteni)és fiának portréja az átlagember lakásának kiemelt részén kellett díszelegjen. Havonta egyszer fehérkesztyűs hivatalnokok ellenőrizték, olykor elemlámpával, hogy nincs rajta egy porszem sem.
- A Nagy Vezér kitűzőjét minden felnőttnek, minden nap a szíve felett kellett hordania, ha elfelejtette, súlyos büntetésre számíthatott.
- Lee már hétévesen látott egy nyilvános kivégzést.
- Az ottmaradtak biztonsága érdekében a szerző természetesen megváltoztatta a neveket. A rokonai Pénz bácsi és Szegény bácis, Csinos néni és Magas néni, és a kedvencem, Ópium bácsi.
- Lee nem tudta, mi az a templom, mert Észak-Koreában még a Biblia birtoklásáért is halál járt. Lee, mivel Istenben nem hitt, az ősei, a holtak szelleméhez tudott csak fohászkodni, s így is többször élt át kisebb-nagyobb csodát.
- Egy ismeretlen, hátizsákos amerikai turista, aki megmentette Lee családjának az életét. Szimpla emberszeretetből. Egy yenki, egy amerikai, akiről csupa rosszat tanult gyerekként.
- Az embercsempészek, a maffia - lelketlen iparág, akik a szerencsétlenből élnek. A legtöbb koreai lánynak, akinek segítettek átszökni Kínába, utána prostitúcióra kényszerítették őket. Lee a véletlennek és a szerencséjének köszönheti, hogy meg tudott szökni a "fodrászszalonból", ahol azonnal kapott munkát, mikor szükséges volt rá. Utólag tudta meg, nem hajat kell vágni, hanem a vendéget meztelenül masszírozni (kezdetnek). A szalonőrzője, akinek az ingnyakából kilátszott a kék kígyófej tetoválás, éppen nem volt az üzletben, mikor Lee szerencsésen meglépett.
S a felsoroltak csak töredéke annak a borzalomnak, amit Lee-nek át kellett élnie a diktatúrában majd a menekülése idején az eltelt évek alatt. Az olvasás során egyetlen dolog adott csak reményt, hogy mivel megírta élete történetét, s az ENSZ-ben is elmesélte mindezt, túl kellett, hogy éljen minden borzalmat.
szerző: David John - Hyeonseo Lee
kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.
fordító: Todero Anna
kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.
fordító: Todero Anna
A kiadó ajánlója:
"'Megrázóan szép történet egy lányról, akitől még a nevét is elvették, élete mégis azt példázza, mi tesz valakit emberré.'
Hyeonseo Lee Észak-Koreában, a világ egyik legkegyetlenebb diktatúrájában töltötte gyermekkorát. Egyike annak a több millió embernek, akit túszul ejtett a titkolózó, brutális kommunista rezsim. Amikor az 1990-es években lesújtott Észak-Koreára az éhínség, ráébredt, hogy egész életében agymosáson ment keresztül.
Tizenhét évesen elhagyta a hazáját. Hazatérésre menekültként nem is gondolhatott, mert családjával együtt börtön és kínzás várt volna rá. Mivel életben akart maradni, Kínában telepedett le. Tizenkét év elteltével visszatért az észak-koreai határhoz, hogy egy merész küldetés során átsegítse családját Dél-Koreába.
Ez a vakmerő és különleges történet bepillantást enged a világ legzártabb diktatúrájának mindennapjaiba, első kézből ad számot a történelem egyik legbrutálisabb éhínségéről, miközben megismerhetünk egy kivételes nőt, aki nem félt küzdelmesen kivívott szabadságát kockára tenni a családjáért."
Tizenhét évesen elhagyta a hazáját. Hazatérésre menekültként nem is gondolhatott, mert családjával együtt börtön és kínzás várt volna rá. Mivel életben akart maradni, Kínában telepedett le. Tizenkét év elteltével visszatért az észak-koreai határhoz, hogy egy merész küldetés során átsegítse családját Dél-Koreába.
Ez a vakmerő és különleges történet bepillantást enged a világ legzártabb diktatúrájának mindennapjaiba, első kézből ad számot a történelem egyik legbrutálisabb éhínségéről, miközben megismerhetünk egy kivételes nőt, aki nem félt küzdelmesen kivívott szabadságát kockára tenni a családjáért."
Itt találsz a szerzővel interjút, ami a 2015-ös magyarországi látogatásán készült:
Énkönyvtárból kölcsönöztem a könyvet, de a neten megvásárolható, új és használt példányokat is találsz.
