FIGYELMEZTETÉS! Csak akkor kattints ide, ha elmúltál 18 éves!
Az alábbi írás igaz történet. Csak akkor olvass tovább, ha nem zavarnak az enyhén erotikus tartalmú igaz történetek. A sztori a kép alatt kezdődik.
Este lefekvés után hozzám bújt Zila, és nevetett. Mert frissen mosott, illatos pizsamanadrág volt rajtam, olyan, mely kissé mókás, hisz' vajszínű alapon rózsaszín virágok és lepkék virítanak rajta. Jó nagyok! Valószínűleg nem is pizsama ez, ugyanis felsőrésze nincs neki; inkább egy vékony anyagból készült szabadidő alsó lehet. És talán nem is férfi alsó, hanem női, mert hát csak nem olyan elvetemültek a gyártók, hogy rózsaszín lepkés szabadidő alsót csinálnának férfiaknak?! Az én drágám vette nekem pár napja, mert imádok vékony anyagokban aludni, és gondolta megviccel a színnel, meg a mintával. Mit mondjak? Sikerült neki! Magamtól biztosan nem vennék fel ilyet, de hát az ágyban ki látja? Ő meg jót derült rajtam mikor tegnap, először meglátott benne...
- Mókás a lepkés pizsi-nacid - mondta nevetve.
Akkor még nem oltottuk le a lámpát, és hozzám bujt. Nem akartam én semmit, higgyétek el, meg is esküszöm rá, de ő ráfeküdt a mellkasomra, és a kezeivel megérintett ott lenn, ahol a legérzékenyebb a férfiember... És mondta, hogy mily' szép, ahogy átdomborodik a csini rózsaszín lepkéken az elnyúlt hímtag alakja...
Higgyétek el, ekkor még teljes nyugalomban voltam!
- Aludjunk - mondtam. - Fáradt vagyok, ne csússzunk bele az éjszakába...
Mi ugyanis korán fekszünk, mivelhogy hajnal négykor kelek, mert olyankor írok novellákat, verseket és minden egyebet. Ilyenkor friss még az agyam az alkotáshoz...
Aludjunk gyorsan, javasoltam, és az én drágám is így gondolta, ámbár búcsúzóul adott még egy puszit a rózsaszín naci domborulatára, oda, ahol a virágszirmok és a pillangók alatt legjobban dudorodott a pizsi. Na ezt nem kellett volna! Mert ami addig csak békésen, elnyúlva domborodott, az - minden akaratom ellenére - nőni kezdett! Magamban fel is tettem a kérdést, hogy a Jóisten (ha van egyáltalán az égben) miért teremtett a férfiembernek ilyen gyors reakcióidőt? Miért kell, hogy a test másfél másodperc alatt reagáljon arra, aminek az akarat minden erejével ellene feszül? És miért ilyen erős a test, hogy a lélek felett erőnek erejével győzedelmeskedik? Persze a Jóistentől ismét nem kaptam választ, mint már annyi kérdésemre se, így hát hagytam a metafizikát és leoltottam a lámpát.
- Jó éjt, Drágám! - mondtam.
Mindazonáltal ekkor, egy második kérdés is átfutott az agyamon. Ebben már nem volt metafizika, hanem csak egy teljesen gyakorlati kérdés: "Nem lenne jobb, ha mégiscsak megejtenénk a dolgot?"
Mindazonáltal ekkor, egy második kérdés is átfutott az agyamon. Ebben már nem volt metafizika, hanem csak egy teljesen gyakorlati kérdés: "Nem lenne jobb, ha mégiscsak megejtenénk a dolgot?"
Várj, ezt elmagyarázom... Sokszor megtörténik velem, hogy olyan vagyok, mint egy alvajáró, csak én álmomban nem járkálni szoktam, hanem egészen mást csinálok... Alvás közben, időnként "letámadom" Zilát, öntudatlanul simogatom, és már csak arra ébredek fel, hogy szeretkezünk. Bevallom, csak kissé meghökkentő, és sokkal inkább örömteljes meglepetés arra ébredni, hogy az emberfián lovagol az, akit a világon a legjobban szeret, de miután egymást a boldogságba repítjük, kissé nehezen szoktam visszaaludni. Mert rossz alvó vagyok, és ha mindez az éjszaka közepén történik, beindul az agyam, az írók már csak ilyenek, műveikben élnek, és a szálak meg a cselekmények futnak előre maguktól... Ilyenkor nehezen alszom vissza, és csak hánykolódom. Szóval a második gondolatom az volt villanyoltás után, hogy talán mégis csak jobb lenne elrendezni ezt a dolgot, és nem az éjszaka közepén arra ébredni újra, hogy szeretkezünk. Mert ha szerét ejtjük most a szerelemnek, nyugodtan végig alhatom az éjszakát, s kipihenten eredményesebben alkothat reggel az ember...
"Na jó, ha már így felizgatott, lépjünk a tettek mezejére" - gondoltam ezután, és férfi mód kezembe vettem a dolgok irányítását. Szemlátomást ezt Zila sem bánta! Annyira tetszett neki az ötletem, hogy már meg voltam győződve arról, hogy pár perccel korábban nem is véletlenül vétette el a csók helyét, hanem szándékosan! Idestova fél perc múlva pedig már vágtattunk is a boldogság felé, illetve csak én vágtattam, akár egy paripa, mert Zila, lovas képében hullámzott felettem. Hogy miért? Mert mondtam neki, hogy "ha már felhúztál, Drágám, dolgozz meg a boldogságért...", ő pedig nem az a lány, akinek bármit is kétszer mondani! Árnyas sötét volt a szobánk, mégis mindent láttam, ó be szép volt!
Miután Zila kétszer is átlovagolt a boldogság hídján, elfáradt, mellém huppant, és csak feküdt, pihegett. Kapott is tőlem egy teljes perc pihenőt, mert egy úriember hagyja megpihenni szerelmesét, mielőtt birtokba veszi újra a testét. Az a perc hamar eltelt, addig pedig gyakorlottan zaboláztam türelmetlenségemet, majd én kerekedtem szép nőm fölébe!
Lábai hol a derekamon pihentek, hol meg a nyakamon támaszkodtak, s én faltörőkos üzemmódba kapcsoltam tíz hosszú percig! Közben olyasmiket mondtam neki, amit le se merek ide írni, de egy bizonyos: hihetetlen, hogy a női gyönyört mennyire fel lehet korbácsolni azzal, ha a mozgás erejét és ütemét a szavakkal kommentáljuk és koordináljuk... Én pedig szeretek szóban, tettben improvizálni, mert kihívás, melynek kettős haszna van. Az első, hogy a szeretkezés közben jól megfogalmazott mondatok jobban felizgatják a nőt, mint a puszta behatolás önmagában, s a fokozottabb izgalmi szint (megfelelő cselekvéssel párosítva) több női orgazmust eredményez! A második pedig, hogy a beszéd, mentális feladatot ró a férfiagyra, melynek áldásos haszna, hogy kissé megosztja a figyelmemet, s így szinte órákon keresztül képes vagyok elkerülni az orgazmust. Tudom, mindkét haszon a nőnek kedvez, ám egy boldog nő a párkapcsolatnak! Szóval mindenki jól jár!
A tíz perc nem telt el gyorsan, de nagyon jót tett a mozgás, a Karácsonykor felszedett pár kilós túlsúlyom ledolgozásában... De elnyúló perceit az örömnek nem ezért élveztem, higgyétek el! Inkább az én drágám öléből előtörő boldogsághullámok voltak azok, melyek rabul fogták a szívemet, és nem eresztettek...
A tíz perc nem telt el gyorsan, de nagyon jót tett a mozgás, a Karácsonykor felszedett pár kilós túlsúlyom ledolgozásában... De elnyúló perceit az örömnek nem ezért élveztem, higgyétek el! Inkább az én drágám öléből előtörő boldogsághullámok voltak azok, melyek rabul fogták a szívemet, és nem eresztettek...
A tizedik percre Zila kétszer is a mennybe röppent, s a végén én is, de gondosan ügyeltem arra, hogy jelen kormányunk családalapító programjának még véletlenül se tegyek eleget...
Azután csak pihegtünk csöndesen... Fogtuk egymás kezét, és boldogok voltunk...
Ekkor így szóltam:
- Gondoltam, Drágám, két nap múlva hétvége, s ha már így felhúztál, előrehozom a szombati szeretkezést mára. Mert akkor hétvégén, egész nap nyugodtan írhatok.
Nem mintha nem szeretném a szexet, dehogy! Csak nálunk a szex, a felvezetéssel, az előkészületekkel együtt, az aktussal és az utózöngékkel, két-három óra. És estére nem szoktuk hagyni, hogy még pihentek legyünk, de ha nappal ejtjük szerét, kettétöri a napot, s utána már nincs kedvem alkotni... Szóval a hétvége egyik napja általában (nagyrészt) a szexről szól, és csak a másik az írásról. Gondoltam, ha már előrehozzuk csütörtök estére ezt az édes kalandot (látjátok mire jó egy rózsaszín lepkés naci?), akkor felszabadítom magamnak a teljes szombatot.
- Szóval Drágám, ezzel a csütörtök esti l'amour-ral be kell most érned jövő hét végéig. Menni fog, ugye? - kérdeztem Zilát provokálva, aki meg is felelt nekem emígy:
- Francokat! De talán jövő hét keddig kitart!
Ekkor így szóltam:
- Gondoltam, Drágám, két nap múlva hétvége, s ha már így felhúztál, előrehozom a szombati szeretkezést mára. Mert akkor hétvégén, egész nap nyugodtan írhatok.
Nem mintha nem szeretném a szexet, dehogy! Csak nálunk a szex, a felvezetéssel, az előkészületekkel együtt, az aktussal és az utózöngékkel, két-három óra. És estére nem szoktuk hagyni, hogy még pihentek legyünk, de ha nappal ejtjük szerét, kettétöri a napot, s utána már nincs kedvem alkotni... Szóval a hétvége egyik napja általában (nagyrészt) a szexről szól, és csak a másik az írásról. Gondoltam, ha már előrehozzuk csütörtök estére ezt az édes kalandot (látjátok mire jó egy rózsaszín lepkés naci?), akkor felszabadítom magamnak a teljes szombatot.
- Szóval Drágám, ezzel a csütörtök esti l'amour-ral be kell most érned jövő hét végéig. Menni fog, ugye? - kérdeztem Zilát provokálva, aki meg is felelt nekem emígy:
- Francokat! De talán jövő hét keddig kitart!
Nevettünk, és nem sokkal azután elaludtunk...
S hogy miért mesélem el ezt a történetet nektek, annak három oka van. Az első, hogy szeretek írni, s egy jó írónak minden élethelyzetet meg kell tudnia örökíteni. A második, hogy szeretem ezt a témakört, mert az erotika egy boldog területe az életnek, s talán másokat is cselekvésre és boldogságra sarkallok. És a harmadik, hogy harcolok, harcolunk Zilával a prüdéria ellen. Ugyanis a szex jó dolog, nincs benne semmi szégyellnivaló. Inkább szép és meghitt. Szégyellni csak a rosszat kell, a jóra pedig inkább büszkének lenni, és beszélni róla... Hát ezért. Véleményem szerint, a szexről olyan természetesen kellene tudni társalogni, mint egy gyertyafényes boldog vacsoráról... Hogy a hibákból mindenki tanuljon, és boldogabb legyen az élete.