Úgy alakult az életem, hogy nincs és valószínűleg nem is lesz gyerekem. Gyerekközpontú társadalomban élünk, ahol ráadásul a gyerekvállalás, a gyerekek száma, az, hogy szeretnék-e vagy sem, nem magán-, hanem közügy. Amiről mindenkinek van véleménye és nem mulasztja el megosztani veled.
Mert megkérdezik, ha szóba kerül a korom, ha megtudják, hogy férjnél vagyok, hogy lesz-e közös baba, lesz gyerekünk?
Nem, nem lesz. És ne ítélj el kérlek, és ne kelljen megmagyaráznom! Ez az én, ez a mi kettőnk döntése. Mint ahogy az is, hogy te egyet, kettőt vagy ötöt vállaltál a partnereddel.
Szokták kérdezni, van-e családom, amikor meglátják a jegygyűrűt. Nem, nincsen és nem is lesz. Illetve van családom, mert van egy szerető férjem, akivel egy csapatot alkotunk, jó barátok vagyunk, társak, és vannak rokonaink is.
Igen, másképp terveztem az életem az elején, de így alakult. Húszévesen akartam szülni, legalább három gyereket, hogy legyenek egymásnak jó testvérei. Ez sosem fog megvalósulni. Viszont már új terveim vannak.
Most mondok egy meglepő dolgot: Én így is boldog vagyok, gyermektelenül. Boldoggá teszem az életemet, az életünket. Mert nem a gyerek tesz boldoggá. Nem az anyaság tesz boldoggá. S nemcsak a gyerek adhat célt az életednek.
Te anya lehettél, vagy anya leszel hamarosan? Örülj neki, s légy érte hálás! Az anyaság, ha jól művelik, egy csodaszép feladat, tele sok-sok örömmel, és sok könnyel is.
Hidd el, ha babát vársz, nem vagyok irigy, de mivel másfelé indult az életem, nem biztos, hogy a kismamaságod minden mozzanatára kíváncsi vagyok. Mint ahogy lehet, téged sem érdekel már, melyik szórakozóhelyen legjobb esténként bulizni.
Vagy éppen hozzám hasonló cipőben vagy? Nem leszel, mert nem lehettél anya? Mert így alakult az életed, mert a tested megtagadta tőled ezt a lehetőséget, mert akit szeretsz, attól nem lehet gyereked?
Vagy csak kifutottál az időből, mire megtaláltad életed párját, már túl késő? Bármi is legyen az oka, örülj neki, örülj a szabadságodnak, a másféle lehetőségeidnek! Szabad vagy, magad osztod be az idődet, ha van társad, az időtöket. Nem érzed úgy a korod sem, mivel nincs melletted egy kamasz, vagy éppen felnőtt, aki emlékeztet rá. Lehet, más már nagymama a te korodban, te viszont kimehetsz egy nyári este a szórakozóhelyre egy csini ruciban meginni egy pohár bort a férjeddel. Miért ne?
Vagy csak kifutottál az időből, mire megtaláltad életed párját, már túl késő? Bármi is legyen az oka, örülj neki, örülj a szabadságodnak, a másféle lehetőségeidnek! Szabad vagy, magad osztod be az idődet, ha van társad, az időtöket. Nem érzed úgy a korod sem, mivel nincs melletted egy kamasz, vagy éppen felnőtt, aki emlékeztet rá. Lehet, más már nagymama a te korodban, te viszont kimehetsz egy nyári este a szórakozóhelyre egy csini ruciban meginni egy pohár bort a férjeddel. Miért ne?
Minden csak a hozzáállásodon múlik. Hidd el, számtalan előnye is van a gyermektelenségnek. Gondolunk egyet, és leugrunk hétvégére a Balatonra. Ahhoz van kedvünk, reggel kitaláljuk, hogy este színházba megyünk, egy felnőtt darabra. Szabadabbak vagyunk, mintha szülők lennénk.
Nem, nem hinném, hogy önző lennék, önzőbb lennék annál, mint aki vállal gyereket.
Mit jelent az önzés? Magam miatt megtenni valamit, magam miatt, magamnak. Az énről szól, nekem, rólam, miattam.
Nem önzés, azért vállalni gyereket, hogy legyen, aki gondoskodik rólam öregkoromban, aki rám nyitja az ajtót?
(És ez gyakran nem történik meg - hány idős néni sír emiatt, hogy hiába vannak gyerekei, unokái, mégis magányos. Van, ahol a fizikai távolság az ok, külföldről persze nehezebb hazaugrani nagymama-látogatóba, de a következmény ugyanaz.)
(És ez gyakran nem történik meg - hány idős néni sír emiatt, hogy hiába vannak gyerekei, unokái, mégis magányos. Van, ahol a fizikai távolság az ok, külföldről persze nehezebb hazaugrani nagymama-látogatóba, de a következmény ugyanaz.)
Nem önzés, azért vállalni gyereket, hogy megmentse a házasságomat, hogy boldoggá tegyen, hogy megvalósítsa az én álmaimat, amiket én nem tudtam? Azután mikor csalódom benne, nem felejtem el neki megmondani, hogy én neked áldoztam az életemet. Ez nem önzés?
Nem önzés az, ha valaki nagymamakorban vállal kisbabát, 50-60 felett, s jó eséllyel még a kamaszkorát sem éli meg? Mint ahogy láthattunk rá néhány külföldi példát.
Nem önzés az, ha valaki csak szüli sorban a gyerekeket, "amennyit Isten ad", de utána nem törődik velük, a gyerekek egymást nevelik fel, s már rettegnek, ha anyjuk ismét terhes?
Az élethez kell egy adag önzés. A saját boldogságomért elsősorban én felelek.
Nem vagyok önző, azért mert a párommal közös életünket alakítom olyanná, hogy abban mindketten elégedettek és kiteljesedettek legyünk. És közben, ahogy lehetőségeink és körülményeink engedik, másoknak is segítünk.
Az önzetlenség ezt is jelenti, úgy adni, úgy jót tenni, hogy nem várok érte vissza semmit. Azért teszem csak, mert az szép, az nemes, nem azért, hogy majd meghálálják. S ez vonatkozik a gyerekemre és a házastársamra is...
Egy kedves ismerős mesélte - nagymamakorban van, de nem született saját gyereke - hogy ő többet babázik bébiszitterként, mint a szomszédban lakó igazi nagymama, akit soha nem látogatnak az unokái.
A címmondattal zárom soraim: igen, lehet élni gyerek nélkül boldogan. (Zila)