Richard Harvell – A kasztrált, Typotex Kiadó, 2016
„A kasztrált egy angyali hanggal megáldott ember magával ragadó, érzéki vallomása. Mózes Froben a 18. század ünnepelt sztárja. Az opera színpadán elbűvöl mindenkit, hangjáért ezrek lelkesednek. A siker azonban mindig áldozattal jár.”
Egy 18. századi musico, vagyis kasztrált énekes története. Sajnos nincs se hangom, se hallásom, így a zenével csupán távolról
tiszteljük egymást. Sosem került hozzám közel, rendszerint csak rövidebb időszakokra tör rám a zenehallgatási vágy, igaz, stílustól függetlenül, hallgatom, ami tetszik éppen a hangulatomnak megfelően. A zenei hozzá nem értésem azért hangsúlyoztam, hogy megmutassam, nem vagyok muzikális alkat. Ennek ellenére ebben a regényben úgy írt a szerző a zenéről, hogy faltam a sorokat, szinte én is éreztem a zenét, láttam, átéltem, el tudtam képzelni a szépségét, az erejét, a nagyságát. Mózessel együtt lélegeztem, vele szenvedtem és vele fedeztem fel az éneklésben rejlő örömet és szépséget. El tudtam hinni, csodás lehet szép énekhanggal megáldottnak lenni! Hihetetlen élményben volt részem!
tiszteljük egymást. Sosem került hozzám közel, rendszerint csak rövidebb időszakokra tör rám a zenehallgatási vágy, igaz, stílustól függetlenül, hallgatom, ami tetszik éppen a hangulatomnak megfelően. A zenei hozzá nem értésem azért hangsúlyoztam, hogy megmutassam, nem vagyok muzikális alkat. Ennek ellenére ebben a regényben úgy írt a szerző a zenéről, hogy faltam a sorokat, szinte én is éreztem a zenét, láttam, átéltem, el tudtam képzelni a szépségét, az erejét, a nagyságát. Mózessel együtt lélegeztem, vele szenvedtem és vele fedeztem fel az éneklésben rejlő örömet és szépséget. El tudtam hinni, csodás lehet szép énekhanggal megáldottnak lenni! Hihetetlen élményben volt részem!
Először azonban fenntartásokkal vettem kézbe a művet, ugyanis kortárs író – ritkán jön be a mai stílus - ugyanakkor meglepően vastag kötet, apró betűkkel, sűrűn teleírt sorokkal, tehát nem az a tipikus egy-két óra alatt elolvasható ponyva, ezért gondold át, mikor fogsz bele, mert biztosítalak, nem fogod tudni letenni!
A történet röviden:
Egy árva fiúról szól, akit csodaszép hangja miatt kasztráltak egy svájci kolostorban, mint akkoriban sok ezer társát, felnőve ő azonban híres énekessé és édesapává válik. A könyvben fia meséli el az életét, halála után, a fellelt levelekből. Ugyanis életében szemérmesen titkolta történetüket, hogyan születhetett neki, a nemzőképtelennek gyermeke.
A félárva kisfiú gyermekkorával indul, aki soha nem szólal meg, hisz nincs mit mondania, ezért a környezete sokáig siketnéma értelmi fogyatékosnak tartja, édesanyjához hasonlóan. Neki azonban fantasztikus a hallása, mert a harangtoronyban nőtt fel, ahol édesanyja harangozóként tengette napjait. Egyszerű, félkegyelmű, de mutatós asszony volt, aki örömét lelte a túlméretezett harang megszólaltatásában. A gyermek mivel pici kora óta a borzasztó zajban nő fel, minden porcikájában megtanulja hallani és érezni a zenét. Mire felcseperedik, a hallása az átlagembereket meghaladóan tökéletessé és kifinomulttá válik. Kálváriája akkor kezdődik, amikor nemzője rádöbben, a gyermek nem félkegyelmű, így elárulhatja titkát, a bűnös viszonyt, ezért megpróbálja megölni.
A fiúcskát azonban két szerzetes kimenti a vízből, egy barátságos óriás és társa, a morcos tudós, a farkasszerű szerzetes. Domonkosok, egy körút végére értek éppen. A kolostor főnöke azonban nem akar árvát tartani, az apát ki akarja dobni a fiúcskát, de pártfogója kiáll érte s így végül ottmaradhat. A helyi kórusvezető hamar felfedezi, hihetetlen énekhanggal rendelkezik, s ez megpecsételi a sorsát. 9-10 éves lehet, mikor az énektanára, a kórusvezető elhívja az olasz orvost, s kasztrálják. Az akkor megszokott eljárás szerint átvágják a herékhez vezető ereket, ettől a heregolyók elhalnak, a két zacskó egészen picire zsugorodik. A gyermek Mózes eleinte fel sem fogja, csak érzi, hogy titkolnia kell az állapotát, már csak „félférfi”, ugyanis ha kiderülne, kitennék az apátságról, hisz már sem nem férfi, sem nem nő. Angyal – ahogy később nevezik.
Sok-sok évvel később meg akarta hálálni az orvos tettét – a műtét közben ugyanis azzal bíztatta, hogy még meg fogja neki köszönni –vitt is magával egy hosszú tőrt e célból, dee sajnos addigra az orvost felakasztották egy kislány megrontásáért…
19 éves, amikor fény derül a titkára, óriás termetű, de kissé indulatos apja a kórusvezetőt kis híján megöli, mikor megtudja, ő kasztráltatta, csonkította meg Mózest. Mivel kis híján megöli, büntetésből mindkét szerzetesnek el kell hagynia a kolostort. Kis idő múltán Mózes is követi őket, ugyanis szerelmes lesz a gyerekkori pajtásába, a gazdag család lányába. A lány anyja ugyanis súlyosan beteg volt és a gyermek Mózes évekig énekelt az ágyánál, így hozva enyhülést a szenvedőnek.
Mózes titkos légyottokon teszi boldoggá lányt. Különlegesen érzékeny hallásával, a lány hangjából, lélegzetvételéből megérzi, mi szerez neki örömet, s az ujjaival játszva a lány testével ad neki kéjt, megőrizve ugyanakkor a szűzi ártatlanságát. Az óvatosságot kissé túlzásba is viszi, ugyanis beköti a lány szemét, így az nem ismeri szeretője arcát, csak hangját és érintését. Azonban egy alkalommal lebuknak, a lányt apja elviszi a lehető legtávolabb, idegen országba. Mózes követi. Velencében a verés után megnyomorodott, megvakult kórusvezetője házában lel otthonra – megbocsátani most sem tud neki, de már megölni sem képes a szánalmas nyomorultat – szert tesz barátokra, rálel a nevelőapáira (szodomiták, s a botrány után az apát gondoskodott róla, ne fogadja be őket egy kolostor sem) és mindent elkövet, hogy újra közel kerüljön szerelméhez. Egy akkoriban ünnepelt híres kasztrált énekes, ún. musico tanítványa lesz. Keveset tanul tőle, de azt igen, a kasztráltakat a férfiak és nők is szeretik, mert a hangjuk mesebeli és a külsejük is különleges. Nem nők és nem is férfiak igazán, mert nincs szőrzetük, sem ádámcsutkájuk, a vonásaik lányosak, a bőrük finom, a termetük magasabb az átlagásonál, a mellkasuk viszont hatalmas, széles.
(A wikipédia megerősíti a regényben leírtakat:
„A pubertáskor előtti kasztrálás megakadályozta a fiú gégéjének átalakulását, aminek következtében a hangszín megőrződött. A tesztoszteron-hiány egyúttal azt is jelentette, hogy a csontok epifízisei nem erősödtek meg kellőképpen, ezért csontjaik, így bordáik is, a szokásosnál hosszabbra nyúltak, ami a szokásosnál nagyobb tüdőtérfogatot biztosított. Ez, a gyermeki hangszálakkal párosulva, rendkívül flexibilis hangok képzését segítette elő, amelyek messze felülmúlták a magas regiszterekben éneklő szopránokat, kontratenorokat, vagy falzettistákat. Énekük minősége, hangszínük a kor előrehaladásával is alig változott. A kasztráltak gyakran az átlagosnál magasabbra nőttek, arcuk vöröses és puffadt, mellkasuk pedig rendkívül erőteljes lett. Elképesztő módon voltak képesek bánni a levegővel, különleges bravúrjuk volt a hosszú ideig, néha 70–80 másodpercig kitartott hang, amit koloratúrákkal díszítettek, és egy levegővel (levegőcsere nélkül) énekeltek végig.”
Izgalmas bonyodalmak után végre sikerül szerelmét megszöktetnie férjétől, akit nem szeret, de már későn – aznap éjjel ad életet fiának és belehal a szülésbe. Anyósa, a gonosz grófné magával viszi az unokáját, akit Mózes a lány iránti szerelemtől hajtva barátai segítségével izgalmas kalandok közepette elrabol és fiaként nevel fel. Halála után a fiának írt levelekből elevenedik meg a története.
A szerző utószavából kiderül, a könyv megírása előtt oknyomozó munkát végzett, így rakta össze Mózes történetét. A 18. században, és még később is, nagyon sok fiút tettek angyallá, ezreket kasztráltak. Egy részük belehalt, akik túlélték, azok közül csak néhányan bizonyultak igazán tehetségesnek, s még kevesebben váltak elismertté, sikeressé. Az utolsó musico, Moreschi, az 1900-as években halt meg. Tőle lehet hallani egy kicsit recsegős, de eredeti felvételt a youtube-on: youtube.com
Az egyik híres kasztráltnak film állít emléket: az 1990-es évek közepén Gérard Corbiau rendezett Farinelli életéről híres mozifilmet. Farinelli, a kasztrált, 1994 - A filmről a port.hu-n itt írnak: http://port.hu
Csak elképzelni tudjuk, ezeknek a szegény teremtményeknek, akik tulajdonképpen torzszülöttek voltak, milyen csodaszép hangjuk lehetett. A filmben, hogy megpróbálják megidézni azt az énekhangot, amiről csak elképzelésünk lehet, két profi énekes hangját, egy női és egy férfiét együtt használták.
