A nimfomániás - színes, feliratos, dán-német-francia-belga filmdráma.Lássukszubjektíven és szókimondóan, ez a botrányfilm miről szól!
A nimfomániás elvett közel 4 órát az életemből és alig adott valamit. Alacsony költségvetésű művészfilm, s mint ilyet (hírével
ellentétben) én nem botrányfilmnek nevezném, inkább egy tévedésnek, azért, mert nagyközönségnek szánták, és nem a művészfilmek rajongóinak, pedig valójában az, - elvont alkotás.
ellentétben) én nem botrányfilmnek nevezném, inkább egy tévedésnek, azért, mert nagyközönségnek szánták, és nem a művészfilmek rajongóinak, pedig valójában az, - elvont alkotás.
Kis túlzással több péniszt láttam benne, mint tíz átlagos pornófilmben, és számtalan szeretkezést, mégsem volt sem erotikus, sem izgató a látvány.
A történet lényege egyszerű, és kicsit a A lánc c. fimre hasonlít. Hazafelé menet a korosodó, bölcs férfi (Seligman) talál egy összevert fiatal nőt, akit hazavisz, saját ágyába fekteti, s elkezdenek beszélgetni, aminek során Joe elmeséli az életét, hogy hogyan is jutott idáig. Saját magát nimfomániásnak megjelölve.
A nimfomániás 1. és 2. része közt a vágás nagyon erőltetett, sem a logika, sem a történet nem támasztja alá, maximum a játékidő... Ennek ellenére az első rész után még bizakodva vártam a másodikat, ugyanis az első rész egész nézhetőnek bizonyult.Érdekes felvetések voltak benne: egy kislány, aki egészen korán megtapasztalja önmaga szexualitását, vágyik a szexre, mégis hihetetlen unott arcokat vág, miközben dugják. Egy csomag bonbont kellő árnak értékel ahhoz, hogy akár közel egy tucat vadidegen férfival is szexeljen. Tetszett a nimfomán volta és a szolid, visszafogott ruházat közti ellentét (a tinédzsérkori vonatos csábítási akció kivétel ez alól). Hisz a szexnek és a ruházatnak gyakran semmi köze egymáshoz, bár szokták mondani "kurvásan öltözött fel", ugyanakkor jó eséllyel pont ezek a nők azok, akik nem akarnak szexet, csak tetszeni vágynak... Sokszor beszéltük már a férjemmel, hogy rengeteg ilyen nő létezik, akiket inkább a "szűz kurvák" jelző alá sorolnánk, ami nagyjából annyit jelent, hogy játszanak a pasikkal, mindig úgy tesznek, mintha odaadnák magukat, de aztán mégse. Ők a "húzd meg ereszd meg" nagymesterei, akiket a pasik sosem kapnak meg. Én ezt nagyon visszásnak tartom, és általában ezek a "kurvásan/kihívóan"öltözködő nők, nagyon ritkán szeretik a szexet úgy istenigazából! Ámde egyszolid,zárkózott külső gyakran forrongóvulkánt rejteget.
Szimpatikus, hogy Mr. Selman nem ítélte el Joe-t, és hogy időnként hajmeresztően nem oda illő, mégis találó párhuzamokat talált az élet minden területéről, a kimagasló műveltségét magától értetődően megmutatva. Maradandó és megkapó a párhuzam, amit Bach zenéje és a lány háromféle szeretője, illetve a velük való szeretkezés közé von Joe.
Életszagúan szomorú fejezet az, ami Joe hőn szeretett apjának haldoklásáról szól. Csak egy kevéssel több kellett volna az érzelmi közelségből, hogy nekem, mint nézőnek, könnybe lábadjon a szemem. Bár arra számítottam, hogy a film naturális lesz, hogy pornográf, de a beteg alól kifolyó fekália meglepett...
Ugyanakkor jónéhány részlet enyhén szólva nem nyerte el a tetszésem.
A jelenet a hotelszobában a két négerrel kicsit sem életszerű, erőltetett és művi - nem tudom elhinni, hogy két életerős férfi vitatkozással foglalja el magát, miközben korlátok nélkül használhatna egy csinos, fiatal fehér nőt, aki arra vágyik, hogy alaposan megdugják.
A brutális szadizmustól konkrétan rosszul voltam. Még a rómaiak is csak 39 ostorcsapást használtak, 3 részletben. S hogy ment utána másnap dolgozni? A fenekén lévő mély sebek hetekig gyógyultak volna. Nem volt benne semmi játékosság, sem szeretet, sőt, számomra erotika sem. Hisz a domináns hím elő se vette a farkát, s eszébe sem jutott kielégíteni a lányt, csak megverni. De úgy, hogy nincs menekülőszó, teljhatalma van, anélkül, hogy a másiknak akár a nevére is kíváncsi lenne... Ez az egész a férfi szadizmusáról szólt, ráadásul a lány, végső elkeseredésében fordul ehhez a megoldáshoz, amikor (átmenetileg?) elveszti orgazmuskészségét, vagy ahogy ő fogalmaz: "bedöglött a pinám".
De azután mégis érdekes váltás jön, s már azt nem értettem,hogy vált egy nimfomániás egy csapásra heves mazochistává, akit a kín kielégít és már nincs is szüksége igazi szexre? Vagy ha nem így történt, miért nem volt rá egyetlen utalás sem?
Azt sem értettem, hogy mehetett el karácsony este is ahhoz a szadista K-hoz, mikor megmondta Jerome, akkor nem látja többet sem őt, sem a fiát. És miért nem hívott babysittert, hisz azt mondta, szerette a gyerekét? És hogy lehet, hogy nyitva hagyta az erkélyajtót, úgy ment el otthonról? A történet szerint előtte gondoskodó anyaként viselkedett. Szóval furcsa dolgok ezek...
Azután:a mellékutcának beállított, talán sikátort idéző téglafalból készített miniatűr útvesztő, enyhén szólva olcsó megoldásnak tűnt a filmben. Mint ahogy a gusztustalanságig elcsúfított szoba is Mr. Selmannál.
Logikátlan volt az a forma is, ahogy Joe-t a végén a fiatal pártfogolt szeretője megalázta. Egy 18 év körüli lány nem ilyen módot választ bosszúnak, meg sem fordul ez a fejében. A szeme előtt dugni, megmutatni, hogy elvette tőle a szeretett férfit, az inkább. De ami utána történik, az érthetetlen.
Kissé elvont megoldás ugyanakkor, hogy Jerome pont ugyanúgy keféli meg a fiatal lányt, mint Joet annak idején, amikor elvette a szüzességét, hisz a korábbi képek alapján már tudott férfimód szeretkezni, nem félperc alatt elsülniöt lökés után: kettőt a punciba és hármat a hátsó bejáraton...
A második részben a szex a nullához közelített, mintha egy másik filmet néztem volna. Ami tetszett benne, az az, ahogy a főhős lebuktatja a pedofilt, mert az meghökkentő és húsbavágó, ugyanakkor gondolatébresztő is. De nem hinném, hogy igaza volt Joe-nak abban, hogy ő tette tönkre a férfit. Hisz egyrészt csak ő és a két gorillája volt tanúja az esetnek, másrészt ha esetleg eddig nem is fogalmazódott meg a férfiban, hogy kik iránt vonzódik (bár ezt erősen kétlem), akkor is érezhette, hogy nincs vele minden rendben szexuálisan, hisz nem érez nemi vágyat sem felnőtt nők, sem a felnőtt férfiak iránt. A könnyei s a könyörgése, hogy Joe elhallgasson, arra utalt, hogy sohasem élte még meg, élte ki perverz vágyait.
A második rész végén azonban összességében egyszerűen becsapottnak éreztem magam. Értelmetlen a befejezése, logikátlan és nagyon olcsó megoldásnak tartom a teljesen sötét képernyővel előadott "rádiójátékot" lezárásként.
Több fontos kérdésre nem kaptunk a választ, ami pedig a történethez szorosan hozzátartozott. Joe-nak miért vérzett folyton a csiklója? És miért nem ment vele orvoshoz?
Visszanyerte-e az orgazmusra való képességét attól az esettől fogva, amikor az ostorozás alatt, a könyv szélével örömet szerzett magának?
Mindent összevetve "A nimfomániás"c. alkotást elég gyenge műnek tartom, és csak nagyon elvont művészfilm rajongóknak ajánlom.
Az egyik legfőbb bajom vele, hogy a film érinti (és szerintem torz és végletes módon mutatja be) a szadizmus/mazochizmust, ami pedig (normális keretek között és mindkét fél örömére) lehet izgató és vonzó is. Én is megéltem már ilyesmit az alárendelt és a domináns oldalon is oldalon, és nagyon erotikus (és izgalmas) tud lenni mindkettő. Ennek a lélektanáról és fiziológiájáról a férjem írt bővebben Az erotika művészetében. (Zila)
Az egyik legfőbb bajom vele, hogy a film érinti (és szerintem torz és végletes módon mutatja be) a szadizmus/mazochizmust, ami pedig (normális keretek között és mindkét fél örömére) lehet izgató és vonzó is. Én is megéltem már ilyesmit az alárendelt és a domináns oldalon is oldalon, és nagyon erotikus (és izgalmas) tud lenni mindkettő. Ennek a lélektanáról és fiziológiájáról a férjem írt bővebben Az erotika művészetében. (Zila)