Asimov - Azazel, novelláskötete - a legfrissebb könyvtári szerzeményem. Pénteken kölcsönöztem, és szombaton már ki is olvastam, mert egyszerűen letehetetlen!
Asimov, a 20. század egyik legnépszerűbb sci-fi írója ezúttal nem robottörténetekkel, hanem egy kétbalkezes mini démon kalandjaival szórakoztat.
Azazel mindig jót akar, csupán az a probléma (többek között), hogy ő maga egy rakás szerencsétlenség és bajkeverő a saját világában is, ráadásul az emberek világát nem is ismeri! A megidézője, parancsolója George, az ingyenélő, aki mindenki jóbarátja, szintén csak segíteni szeretne, s közben persze nem bánná, ha neki is jutna egy kevés a jóból... Igaz, hogy a szándék önmagában még kevés, és általában az áldozataikat - bocsánat, azokat, akiknek hatalmas "szívességet" tettek -, nem vigasztalja, hogy ők jót akartak...
Habkönnyű olvasmány, szórakoztat és kikapcsol, ugyanakkor időnként elgondolkodtat, máskor pedig még én is hangosan felnevettem...
Néhány példa kedvcsinálónak:
"Más szemmel nézve" - Két nagyon csúnya, ijesztően előnytelen külsejű, de nemeslelkű, jóságos fiatal egymásra talál. Eleinte szánalomból keresik a másik társaságát, majd valóban szerelmesek lesznek és szép házasságban élnek. Évek telnek el, boldog az életük. Azonban az asszony elköveti azt hibát, hogy panaszkodik George-nak, van egy apróság, ami zavarja. Szégyelli magát a férje előtt, mert ő olyan csúnya... A férje vonzó, ő pedig nem az... George és Azazel segít, bár ne tennék, az asszony megszépül, gyönyörű lesz, ezzel együtt felfedezi az öltözködés, a sminkelés örömeit, végül azt is, hogy a férfiak a lábai előtt hevernek, az ő férje pedig valójában bűnronda, és elhagyja...
(Körülbelül annyira tartom tisztességesnek embereket a külsejük alapján megítélni, mint a magasságuk alapján. A vonzó vagy kevésbé vonzó vonások még önmagában nem tesznek értékessé egy embert, mint ahogy az sem tesz férfiassá, vagy férfivá egy férfit, hogy 150, vagy 195 cm magasra nőtt...)
"Galatea" - a sikeres szobrásznő megalkotja a tökéletes szobrot, aki megtestesíti álmai férfiját, és betegesen, őrült módon beleszeret. Egy fordított Pygmalion történet (itt elolvashatod az eredetit), ahol a szobrász nő és a szobor férfi. George bácsi itt is a leány segítségére siet, igaz, nem egészen önzetlenül, mert egymillió dollár a beígért jutalom, ha Hank, a márványfiú életre kel. Elderberry, a szobrászlány minden vágya, hogy érezze Hank bőrének, testének "meleg lágyságát, húsának puhaságát, puhaságát és puhaságát"... a kemény márvány helyett. Azazel George unszolására ismét segít, Hankből élő ember lesz. Ez volt az a pont, ahol már sejtettem, hol lesz itt a probléma... Bár a mesélő szerint ott rontották el, hogy az öregedő George szolgált mintául a férfi életre keltésében... :)
idézem a nő szavait:
"- Mi a baj? Még hogy mi a baj? Hát megmondom, mi a baj! Amikor azt mondtam, azt akarom, hogy Hank puha legyen, nem úgy értettem, hogy mindenütt és állandóan."
"Az írás ideje" - Mordecai, asikeres író, mindig elfoglalt, szorítja a határidő. Ugyanakkor úgy érzi, mindig folyton összeesküszi ellene. A hivatalokban megvárakoztatják, csak a sokadik taxi áll meg neki, a pincér órák múlva szolgálja ki, és csak még későbbhozza ki a vacsorát, szóval minden, minden az ő drága idejét rabolja! George ez esetben sem marad rest, hogy segítő jobbot nyújtson barátjának az ő titkos szövetségesével, Azazellel. Igaz, hogy a teljes Naprendszerbe bele kellett piszkálnia s így kétés fél millió évvel hamarabb forrósodik fel a Nap, de mi ez ahhoz az előnyhöz képest, hogy a népszerű író legalább napi 20%-kal több időt tud majd az alkotásra fordítani?! A következmények eleinte lenyűgözték Mordecait, hisz alighogy kilépett az utcára, máris előtte termett a taxi, alighogy belépett az étterembe, hamar ott volt a pincér, és fel sem kellett néznie, már megkapta a számlát. Az egész világ az ő keze alá dolgozott, soha, sehol egy percet sem várakoztatták,sőt! Hallgassuk csak mit mond ő maga: "A taxik vadásznak rám. Hosszú sorokban loholnak utánam. (...) Mindig pincérek serege nyüzsög körülöttem. A kereskedők kinyitják bezárt üzleteiket, ha véletlenül épp arra járok. Minden lift szélesre tájra előttem az ajtaját, lépjek be bármely épületbe, makacsul vár rám, akármelyik emeleten is vagyok éppen. Minden tisztességes intézményben vigyorgó hivatalnokok hordái terelnek keresztül a váróhelyiségeken. Minden alacsonyabb rangú kormányhivatalnok csak azért létezik, hogy nekem..."És mindezek mellett miért nem boldog, miért nem képes egy sort sem írni? Mert elvesztette a gondolkodásra szánt időt! Azt az időt, amit várakozással töltött, mikor kiagyalta, hogy mit is akar írni. És mivel szüksége volt a harag hajtóerejére, nélküle megszűnt írónak lenni. ...
"Énekhang egyetlen estére" - ha kíváncsi vagy, miért büntetés, ha valaki a hűtlenné lett szoprán szerelmének azt kívánja, egyetlen előadás erejéig, mindössze három órán át legyen tökéletes a hangja, csodálatosan tudjon énekelni, olvasd el a hivatkozott novellát. :)
"Az írás ideje" - Mordecai, asikeres író, mindig elfoglalt, szorítja a határidő. Ugyanakkor úgy érzi, mindig folyton összeesküszi ellene. A hivatalokban megvárakoztatják, csak a sokadik taxi áll meg neki, a pincér órák múlva szolgálja ki, és csak még későbbhozza ki a vacsorát, szóval minden, minden az ő drága idejét rabolja! George ez esetben sem marad rest, hogy segítő jobbot nyújtson barátjának az ő titkos szövetségesével, Azazellel. Igaz, hogy a teljes Naprendszerbe bele kellett piszkálnia s így kétés fél millió évvel hamarabb forrósodik fel a Nap, de mi ez ahhoz az előnyhöz képest, hogy a népszerű író legalább napi 20%-kal több időt tud majd az alkotásra fordítani?! A következmények eleinte lenyűgözték Mordecait, hisz alighogy kilépett az utcára, máris előtte termett a taxi, alighogy belépett az étterembe, hamar ott volt a pincér, és fel sem kellett néznie, már megkapta a számlát. Az egész világ az ő keze alá dolgozott, soha, sehol egy percet sem várakoztatták,sőt! Hallgassuk csak mit mond ő maga: "A taxik vadásznak rám. Hosszú sorokban loholnak utánam. (...) Mindig pincérek serege nyüzsög körülöttem. A kereskedők kinyitják bezárt üzleteiket, ha véletlenül épp arra járok. Minden lift szélesre tájra előttem az ajtaját, lépjek be bármely épületbe, makacsul vár rám, akármelyik emeleten is vagyok éppen. Minden tisztességes intézményben vigyorgó hivatalnokok hordái terelnek keresztül a váróhelyiségeken. Minden alacsonyabb rangú kormányhivatalnok csak azért létezik, hogy nekem..."És mindezek mellett miért nem boldog, miért nem képes egy sort sem írni? Mert elvesztette a gondolkodásra szánt időt! Azt az időt, amit várakozással töltött, mikor kiagyalta, hogy mit is akar írni. És mivel szüksége volt a harag hajtóerejére, nélküle megszűnt írónak lenni. ...
"Énekhang egyetlen estére" - ha kíváncsi vagy, miért büntetés, ha valaki a hűtlenné lett szoprán szerelmének azt kívánja, egyetlen előadás erejéig, mindössze három órán át legyen tökéletes a hangja, csodálatosan tudjon énekelni, olvasd el a hivatkozott novellát. :)
Amennyiben nem vagy könyvtári tag, mert nem szeretsz kölcsönözni, itt akár meg is veheted a könyvet, mert ha megteszed, szerintem újra és újra elő fogod venni, olyan jó: A könyv a bookline-onÉn mégis beérem a könyvtárral...(Zila)
Ez a bejegyzés a "Szexen túl" kategória egyik posztja. Nézzük mi van még ebben a kategóriában!
Ez a bejegyzés a "Szexen túl" kategória egyik posztja. Nézzük mi van még ebben a kategóriában!