Eve Ensler - A Vagina Monológok - nagyon rövid, nekem nem sok újat mondott. A legmerészebb része azt hiszem, a címe. …
Elolvastam. Itt-ott zavarba jöttem, néha megdöbbentem, néha rácsodálkoztam, néhol mosolyogtam, máshol kis híján elsírtam magam. Van benne ötlet, de kevésnek érzem. Lehet, a bővítettebb könyv ennél gazdagabb, de valahogy befejezetlennek, töredéknek érzem. Ahhoz képest, hogy több mint 200 nővel beszélt a szerző, turnézott a darabbal és aközben is számtalan történetet hallott, valahogy nagyon rövidke, csupán néhány érdekes sztorival...
Még annyi mindent le lehetett volna írni. És nem kellene elmisztifikálnia, hogy már nem tud írni másról.
Miért ne tudna, hisz annyi minden kimaradt a műből! A fiatal lányok magukra eszmélése, az idősebb nők tapasztalatai, hogy minek, hogy hívták, hogyan hívhatták legbecsesebb szervüket, hogy ismerték-e a női gyönyört és hogy hogyan ismerték meg?
Engem is, mindig az ember érdekel a vagina mögött, mint ahogy az egyik kritikában olvastam is erről. És még-még, a női sorsokról szerettem volna még többet olvasni!
Miért ne tudna, hisz annyi minden kimaradt a műből! A fiatal lányok magukra eszmélése, az idősebb nők tapasztalatai, hogy minek, hogy hívták, hogyan hívhatták legbecsesebb szervüket, hogy ismerték-e a női gyönyört és hogy hogyan ismerték meg?
Engem is, mindig az ember érdekel a vagina mögött, mint ahogy az egyik kritikában olvastam is erről. És még-még, a női sorsokról szerettem volna még többet olvasni!
És igen, jó lenne, ha lenne egy bátor férfi, vagy éppen egy nő, aki a férfi nemszerv, a fallosz világát tárná fel nekünk, nőknek, de a férfiaknak is. Talán "Farokmonológok" lehetne a címe?Az ötlet a Magyar Narancs kritikájában merült fel, és megtetszett nekem. Én biztosan megvenném. :)
A "Vagina Monológok"-at, ha tehetném, bevezetném a középiskolai tananyagba, a lányok számára, mert gondolatébresztő sorokat tartalmaz. Kezdetnek, egy beszélgetés elindítójául, egy osztályfőnöki órán, vagy anya-lánya közt segítség lehetne az ilyen irányú beszélgetések elindításában. Előnye továbbá, hogy könnyű olvasmány, a gyakorlatlan könyvforgató olvasó is maximum 3 óra alatt képes elolvasni.És könnyen elérhető, megvan a könyvtárakban, megvehető antikváriumokban és bizony, urambocsá’, mivel a neten pdf formátumban is megtalálható, akár online is el lehet olvasni. Akár most azonnal is!
A mű végére érve elgondolkozik az ember lánya a saját vaginájáról, hogy minek is nevezi, mibe öltöztetné, mit mondana a vaginája, róla, és milyen élményei vannak vele. Hogy a nő mennyire van tisztában vele, hogy "ő", a vaginája ott van a lábai között? És látta-e már egyáltalán? (Ha nem, elő gyorsan a tükörrel!) E könyv olvasása után, mi nők, tudatosabban élhetjük meg, hogy létezik, hogy nekünk is van vaginánk, és hogy ez nem tabu, nem szégyen és nem a teste tiltott területe! Aférfiak büszkék a saját nemi szervükre, miért ne lehetnénk rá mi is azok?
Egy férfi általában kitüntető névvel illeti a sajátját, Kapitány, Főnök vagy hasonló, de ha csak faroknak hívja is, akkor is Farok, nagybetűvel! :)
Apróságnak tűnik, mégis, ez is fontos!Hogy úgy nevezd el, hogy kitüntetett, fontos testrészednek érezd, és nem szégyellnivalónak!
Apróságnak tűnik, mégis, ez is fontos!Hogy úgy nevezd el, hogy kitüntetett, fontos testrészednek érezd, és nem szégyellnivalónak!
A név még azért is fontos, hogy tudj róla beszélni, hogy olyan neve legyen, amit bátran kimondasz. Ha zavar a megszokott punci, suni és hasonlók, akkor kell egy saját név. Nekem az első házasságomban ez sokat segített. A neveltetésem, a vallásos közösség, amiből jöttem, mind-mind a gátlásokat erősítette bennem, s ezért is örültem neki, hogy elneveztük a korábbi férjemmel a puncimat a "Csodák Palotájának", bár akkortájte palotába csoda szinte soha, de mégöröm is csak ritkánérkezett…
Jelenlegi férjem mellett gátlástalanul felszabadultam, imádom a szexet, elfogadtam a testem, és szívesen hívom a hangulatomtól (és a szenvedélyemtől) függően a pinámnak, vagy sunimnak, puncimnak, vagy épp cicámnak. Mikor mihez van kedvem... És ez most így jó.
De meg tudom érteni, hogy IzéMizé névvel megjelölve nem jön izgalomba a tulajdonosa… Nem is fog!
És egyetértek azzal is, hogy a pina tényleg nem csúnya szó (ezt a jelenlegi férjemtől tanultam), mert van hangulata.Akarnok szó ez, mégis dallamos, gondolj csak a rá rímelő szavakra, mint például: ima, tinta, sima, Tina, Lina stb. (És még lásd „A pina szó méltóságának visszakövetelése” című fejezetet a műben.)
A korábbi amerikai gyakorlat viszont lesokkolt. Az önkielégítés visszaszorítása miatt csonkítottak meg kislányokat… Borzalmas! (Nem hittem volna, hogy a fejlett Nyugaton is megtörténhet ilyesmi.)
A könyvet én biztosan nem a születéssel zártam volna. Bár a vaginához hozzátartozik, megélheti és meg is éli sok nő a hüvelyi szülést, mégis túl naturális, túl durva zárszónak gondolom.
Ha te is olvastad e művet, kíváncsi vagyok a véleményedre. Ha férfiként olvastad, akkor még inkább!
(Rajnai Aliz)
Válassz az alábbi menüből: