Imádok enni és olvasni. Olvasás közben enni, halmozni az élvezeteket. Na jó, szeretkezni még az evésnél is jobban szeretek, de azt kövéren és soványan is lehet, s most nem erről akarok írni.
A netes fogyis sztorik körülbelül olyanok, mint a baba-mama storyk. Rózsaszín, csöpögös maszlagok, amik távol állnak a valóságtól. Én most őszinte leszek. Magamhoz is.
Nem fogom megmondani a tutit. Nem adok bombabiztos tippet, hogyan tudsz leadni egy hét alatt 10 kg-t. Ilyet bármelyik női magazinban olvashatsz. Csak megosztom veled az élményeimet, hogy lásd, nem vagy egyedül.
Az életmódváltás, mert tudjuk, hogy az ideig-óráig tartó diéta kevés, elhatározással kezdődik. Holnaptól tényleg elkezdem! Másnap reggel pedig: na, jó, ma már nem, mert fáradt vagyok, nyűgös vagyok. Este: nehéz napom volt, muszáj ennem és ilyen későn már nincs erőm mozogni. Majd korábban kelek. Megint későn feküdtem, így nem kelhetek hajnalban. De majd holnap! Ma mégsem, de hétfőtől! Hétfőn: keddtől már tényleg! ...
Elkezdek mozogni. Aztán lebetegszem, mert túl drasztikusan kezdtem. Mert több éves nem mozgás után azt hittem, még mindig 16 éves vagyok, aki bírja. Hisz emlékszem rá, mintha tegnap lett volna. (Pedig annak már 20 éve...) Újrakezdem. Egész jól megy, hetente többször edzem, hozzá is szoktam. És ekkor jön egy vendégség, egy nyaralás, nem tudom a megszokott rendszereséget tartani, két-három hét eltelik, és már el is felejtkeztem róla, hogy előtte hetente 4-szer is sportoltam. És ismét kezdhetem előlről.
Egyik napról a másikra sokkal kevesebbet eszem, legalábbis magamhoz képest. Nincs türelmem a lassú kajamennyiség csökkentéshez, drasztikusan váltok. Az éhségtől feszült vagyok. Ideges. Ha túl kevés a szénhidrát, jön a sírhatnék érzés. Vagy egyszerűen csak időzített bombaként ketyegek, a legkisebb problémára robbanok az idegességtől. Még önmagamat is nehéz elviselnem. Pedig tudom, ha fokozotosan csökkentem a mennyiséget, hozzá tudok szokni. Lassan, fokozatosan.
Ha nem ehetek annyit, amennyit szeretnék, elkezdek tartalékokat felvásárolni. Mert éppen akciós. Mert igaz, hogy most nem, de majd holnap ehetek belőle. Mert annyira szeretem, és úgyis eláll, nem romlik meg. Beteszem a fagyasztóba. Eldugom a konyhaszekrény mélyére. Majd apránként eszem meg. A csokit kockánként. Mert semmit sem szabad teljesen megtagadni magamtól! És egyszer csak történik valami. Rossz napom van, mert valaki beszól, vagy mert csak bal lábbal keltem. És akkor felzabálom egyszerre a teljes túlélő-nasi készletet. Együltő helyemben, mert enni olyan jó! ... Az utána következő lelkiismeretfurdalás már kevésbé.
A komoly elhatározások. A reggelim egyetlen zsemle lesz. Felkelek, s ami nálam igazán szokatlan, nem is vagyok éhes. Mivel azonban a munkám miatt nem ehetek bármikor, nem hagyom ki a reggelit. Megeszem a zsemlét, ahogy előre eldöntöttem. Hisz ez olyan finom volt, de annyira kevés! Na jó, még egyet, többet nem! És máris megdupláztam az eltervezett mennyiséget...
Minden áldott reggel méredzkedem. Szokták írni, hogy hetente egyszer nézzem csak a súlyom, lehetőleg hétvégén, de én nem bírom ki. Így legalább garantált önnön érzelmi hintáztatásom. Öröm és lelkesedés, megy ez nekem, ha csak tíz dekával kevesebbet mutat; de ha előző nap sósat ettem, urambocsá', kimaradt a wc-re mentel, mert keveset és rostszegényet ettem, akkor akár 1 kg-val is többet, és persze a hormonális ciklus miatt is rendszeresen visszatartja a vizet a testem. Ekkor jön az "én soha sem fogok lefogyni" letargia, s el van rontva a hangulatom aznapra.
Pamela Anderson keblekkel kezdtem 16 évesen. Mikor kigömbölyödöm, a dupla E kosár is kicsinek bizonyul, a melltartóvásárlás pedig rémálommá válik. Viszont ha elkezdek fogyni, már régen jó rám a B kosár, s a hasam még mindig gömbölyű... Tudom, alkat. De akkor is utálom! Arról már nem is beszélve, hogy a lánykorom feszességét max .egy plasztikai sebész tudná csak visszahozni. Nem véletlenül van (nagyrészt) a fitness-lányoknak műmelle. Annyi éhezés és mozgás mellett kisebb csoda, ha marad belőle valami.
Vannak azok a nők, akik hiába gömbölyűek mindenhol, van rajtuk akár 50 kg felesleg is, az arcuk szépen ívelt, formás, bájos, cseppet sem kövér. Na, ez nem én vagyok. Ha fogyok, az arcomról indul, s 30 után ez bizony hirtelen (látszólagos) öregedést is jelent. De próbáljak meg hízni 2-3 kilót, s máris úgy kigömbölyödik a pofim, mint egy jóllakott napközisé!
Szerintem szépek a duci lányok. Sokszor szebbek, mint a piszkafák. S nem elsősorban azért, mert életem nagyobb részében én is közéjük tartozom, tartoztam. Nőies, szép, ha van puhaság, domborulat a női testen. Magamon viszont nem szeretem a plusz kilókat. Egyrészt nem bírja a térdem. Néhány kg plusz után megfájdul. Sokszor gondoltam rá, bár orvos még nem erősítette meg, hogy valószínűleg a magasságom is közrejáthat ebben. Mert az én normál súlyom egy átlag nőnek komoly túlsúlyt jelentene, s nem vagyok benne biztos, hogy a testem minden porcikája tisztában van vele, hogy neki ezt bírnia kell, mert hosszabbra nőttem az átlagnál...
S hogy csinálom, amikor eredményes vagyok? Sok-sok szenvedéssel, lemondással és keservesen. Fokozatosan csökkentem az étel mennyiségét, mert úgy könnyebb tudok átállni és nagyon lassan növelem az edzés idejét. 5 perccel kezdem az elliptikus tréneren (sífutó gép), és hetente viszem fel 5 perccel. Jelenleg 2-2,5 órákat edzem pulzusmérő órával kontorolállva magam. Annyit "csalok" csupán, hogy közben beteszem a kedvenc sorozatomat, vagy egy jó filmet. Mert nem a "mozgás öröméért" teszem, hanem mert muszáj. Hogy fitt maradjak, hogy jobb legyen a közérzetem, hogy csinosabb legyek és hogy a következő 30 évet is minél egészségesebben tudjam megélni a férfival, akit szeretek. És szerencsémre ő is ugyanígy tesz. Mozog és figyel az étkezésére is.
Mellette gyalog járok munkába, oda-vissza kb. 30-30 perc. Minden hétköznap. Télen és nyáron, esőben és szélben. A legegyszerűbb és leghatékonyabb immunerősítő. Hogy nem utálom időnként? De, nagyon. Ugyanakkor jót tesz, mert kiszellőztetem a fejem munka után, és 8 óra számítógép előtti ülést követően életmentő ennyi mozgás. És nem meglepő módon ezen a télen elkerült a komolyabb megfázás, az influenza, a durva köhögés. Ezt bárki bevezetheti, ha messzebb laksz a munkahelyedtől, hamarabb leszállsz a tömegközlekedésről.
(lejegyezte Rajnai Lencsés Aliz)
Válassz az alábbi menüből:
Rajnai Lencsés Zsolt művei
Rajnai Lencsés Zsolt művei